Hulladékmentesség steb by step

Hulladékmentesség steb by step

Sokszor gondolkoztam már el azon, hogy mi is volt számomra az ide vezető út, hogy mik is voltak konkrétan a hulladékmentesség lépései számomra. No persze nem, mintha már elértem volna a végső célomat, de akkor is, valahogy csak eljutottam addig, hogy a 4 fős családom megnegyedelte a kommunális hulladékát, bőven megfelezte a szelektív papírt és nap, mint nap küzd a szelektálható műanyag ellen is.

A legelső véletlen

Lehet a legjobb, ha azzal kezdem, hogy mi volt az első véletlen mozzanat az életemben, ami megismertette velem magát a ‘hulladékmentes’ szót, mert ugyebár ez is egy elég új dolog, hogy ennyire szépen meg van fogalmazva ez az életforma is, nem csak simán a környezetet védjük, hanem rögtön üzenetként meg is tudjuk fogalmazni, hogy azért mi igenis teszünk, nem kevesebbet, mint a törekvést a hulladékmentes életvitelre. Nem kis dolog ez, de ezt szerintem nem kell nektek magyaráznom. 😉
Ahogy utaltam már rá, ez számomra nem volt más, mint egy igenis véletlen történés, melyben egy ősz végi napon Sógoromnak segédkeztem beszerezni a titkos karácsonyi ajándékot: egy limonádés üveg volt a kiszemelt áldozat, melyet a Hulladékmentes.hu oldaláról kellett megbízottan átvennem. De miért is lett áldozat az a limonádés üveg? Nos, mert szegény jól összetört a kiszállítók jóvoltából. 🙁
Így nyílt lehetőségem életemben először levelezni Kump Edinával, akinél mérhetetlen profizmust és tökéletes ügyfélkezelést kaptam. Nem szimplán kifejezte sajnálatát és beszámította egy másik rendelésbe az összeget, hanem tényleg ledokumentáltuk a törést, hogy azt vissza jelezhesse, mint lehetséges anyag hiba a gyártó felé. Nem is tudom miért, de ez volt az a pont, hogy sima megbízott kattintva vásárlóból átléptem az érdekel engem is ez a honlap kategóriába. Ugye, hogy milyen apróságokon múlik az élet? Ezúton is köszönet a kézbesítő vállalatnak, mert így a következő heteimet Edina értekezéseinek elolvasásával töltöttem, majd emésztettem, gondolkodtam és sorra ledöbbentem… én tényleg azt hittem, hogy ha füles vászon szatyrot hordok magammal, akkor azzal kész, védem a környezetet, milyen szuper is vagyok… pedig az tényleg csak a kezdet, ahol nem kellene megállni, úgyhogy olvassátok el az én történetemet, hogy hogyan is lépdeltem, sőt, lépdelek tovább a hulladékcsökkentés mezején. 🙂

Hulladékmentesség lépései

#1 Valami zavar…

Valami elkezd zavarni, vagy téged vagy valakit az életedben… ez lehet a bőröd, a szemed, a hajad, de akár a babád iránt érzett féltésben rejlő aggódás, egy biztos a szervezeted és a lelked jelez.

Nem volt ez velem se máshogy, habár én abban a ‘szerencsés’ helyzetben voltam, hogy nem kellett megvárnom gyermekem születését, én már évekkel korábban éreztem szó szerint a saját bőrömön, hogy valami nem stimmel. Rövid idő alatt iszonyatos érzékeny lettem, egy kisebb karcolás is erős pirosságba váltott át rajtam és semmihez se köthetően jött rám a cseppet se kellemes egész testet érintő viszketés, de annyira, hogy eléggé hirtelen le kellett állnom minden addigi normál kozmetikumommal, mert még a legnatúrabbnak (hitt) Baba szappan is előhozta az irritációt.
Jártam is rendesen allergia vizsgálatokra, mindenhol szépen meghallgattak, mondták sorban mi mindent hagyjak el, mint a tusfürdő, kölni, sminkszerek, vitamin kapszulák, mosószerek… Ment a próbálkozás minden irányból, de a vizsgálatok csak annyit hoztak ki, hogy szuper érzékeny a bőröm, “korunk kemikáliáiból lett elegem” – ez volt a végső orvosi konklúzió. Mondtam is magamban, hogy köszönöm, akkor melyik korba repítsem magam, hogy ne szenvedjek, hiszen, ha nincs konkrét okozó, akkor nincs mit elhagyni az életedből, szomorú, de ez így igaz.

Innen jött a megoldás keresés vonzotta első változtatás:

  • Mosószer-öblítő kombinációt leváltottam mosódió-ecetes illóolajas öblítőre. (Tudom, a mosódió ökológiai lábnyoma hagy megjegyezni valót, de a csomag sokáig kitartott, majd onnantól sorra öröklöm a mások által el nem használt csomagokat, mert a mosódió se jön be mindenkinek, de ha ennek a körnek vége lesz, én is váltok.)
  • Tusfürdő, testradír teljes elhagyása, helyette mivel első körben a bolti szappanok se jöttek be, maradt a gyógyszertári gyermek fürdető, és onnan léptem a házi készítésű szappan irányába, ami már se nem színezett, se nem mesterséges illatanyagos, így szereti is a bőröm. No, nem én készítem, de egy helyi ismerős lát el vele, amiért áldom. <3
  • Testápoló: ördögi kör, mert mindtől viszketsz, de nélküle, meg porzik a bőröd, olyan száraz. Itt is próbáltam én híres baba termékcsaládot is, amitől még soha jobban nem viszkettem – mint utólag kiderült kicsit túlnyomták a kőolaj származékokat, amire én becsülettel reagáltam is – és gyógyszertárit is, de végül az egyszerű és nagyszerű megoldás nyert: a bőröm szép lassan leszokott a függőségről, hogy márpedig a hidratálás kívülről jön, én meg rászoktam a rendes vízfogyasztásra, hogy a hidratálás belülről érje el a bőrömet. Kinek-mi jön be, de ez engem is meglepett, mint megoldás. 🙂
  • Kölni és parfüm helyett pedig belépett az életembe a sima víz és illóolaj, ennyi. Néha van rá igényem, magammal hordom, mert nem tartós a hatása, de nem is tiltakozik ellene a szervezetem.

De az irritációk nem csak a kozmetikumokból jöttek, úgyhogy folytatom…

#2 Az vagy, amit megeszel, avagy élelmiszer 🙂

Váltottam én a magam étkezésén is, mert a tartósítószereket tartalmazó ételek is rögtön reakciót váltottak ki nálam, főleg miután elindult a kozmetikumok kiváltásával egy tisztulás a szervezetemben. Ez annyit jelent, hogy itt már konkrétabban lehetett kötni egy-egy eseményhez a bőrirritációmat, hiszen nem kentem agyon minden nap mindennel.

De a nagy fordulást azért nálam is a gyermekem születése hozta meg, hiszen innentől 100% kontroll alá tudtam venni az ő és a saját ellátásomat is. Kipróbáltam sok mindent, és mind jó is volt a maga életszakaszomban:

  • Öko/bio címkézett alapanyagok a piacon
  • Saját termesztés – nagy szerencsémre lakásban lakva is egy része a gyümölcsöknek, zöldségeknek Férjem szüleitől érkezett, de most már tényleg volt is rá igényünk, hiszen otthon voltunk Fiammal, magunkat láttuk el.
    Az igazi saját ellátás 2 éve jött el számunkra, immár birtokolunk egy mini kiskertet, amivel kiegészítve a vidékről érkező ellátmányt, nyaranta nem is járunk zöldségeshez, hacsak valamit meg nem esznek helyettünk a kis kártevők….
  • A legnagyobb áldás a hozzátáplálás idején a doboz rendszer volt, válogatott idény termények, garantáltan Magyarországról és még házhoz is jött. Mi konkrétan össze álltunk 2-3-man édesanyák és így még a szállítási költséget is megtördeltük. Nagyon élveztem, volt olyan zöldség, amit addig sose ettem, pedig kellett volna. Közben fejben tettem is össze a saját kiskertem terveit, amit akkor még nem is tudtam, hogy tényleg megvalósul egyszer. 🙂

#3 Az se mindegy mivel érintkezel

Azt hiszed, hogy a legjobb, amit tehetsz, az, hogy kiirtasz minden létező élőflórát a környezetedben, és még el is nevezet takarításnak?! Van benne valami, de egyáltalán nem mindegy, hogy közben magadat is irtod egy kicsit vagy csak szimplán tisztán tartod otthonodat.

Innen jöttek a sorozatos bakik, mert

  • Öko szerre váltasz, legalábbis arra, amire rá van írva, minimum az, hogy Öko / Eco / Bio – jelentsen is az bármit…
  • Aztán rájössz, hogy mi az, ami nem is annyira öko, mert egyszer használatos műanyagba van csomagolva vagy épp a világ másik felérő utaztatják ide.
  • A végső stádium a leghosszabb: itt már két végen küzdesz, mert igyekszel elhasználni mindent, amit nem tudsz másra átruházni (ha ő pl úgyse tervez váltani vegyszermentes irányba, akkor legalább a te fölös flakonodat használja el), másfelől kísérletezel, hogy mindennek megtaláld a számodra megfelelő alternatívát, mert pl evidensen mindenkinek más a padlója, más a járólap mintája, ergo máshogy látszik egy vízcsepp vagy csík vagy épp semmi, ennek megfelelően lehet esküdni a mosószódára, az olíva olajra és még csomó más mindenre.
  • Amikor ezeken mind túljutsz, na akkor van a legnagyobb döbbenet, hogy csak te hitted (mert elhitették veled), hogy minden négyzet-centiméterre más fajta szer kell, pedig ebben is lehet ám egyszerűsíteni, de bőven. 😉

Innen a flakonok elhagyásával egyenes út következik a következő szakaszba.

#4 Kukád tartalma – mert ekkor még nem szemetesnek hívod 🙂

Itt aztán jönnek ám a variációk:

  1. Nem szelektálsz, mert, hogy a Föld vízkészlete véges. Megsúgom, nem csak az újrahasznosítás, de a teljesen új előállítása is víz felhasználásával megy végbe, és csöppet se mindegy mennyi víz felhasználásával zajlanak le a folyamatok és az se mindegy, hogy amit nem hasznosítasz újra az fixen megy a kukába, míg, ha újrahasznosítod, adsz egy esélyt a körforgásban maradásra.
  2. Szelektálsz, de csak a PET palackot, az, hogy legtöbb helyen az Alu dobozok is bele kerülhetnek, na arról még fogalmad sincs. Nem a te hibád, csak mikor épp tájékoztattak, akkor még nem erre fókuszáltál. Van mit pótolni, a lényeg, hogy mihamarabb megtudd a helyes szelektálást. 😉
  3. Ezután jön a másik véglet, ami rosszabb az előzőnél, hogy mindent, de mindent beledobsz a szelektív műanyagba, a hungarocellt (ami veszélyes hulladék és hulladékudvarba kell leadni) és az egyáltalán nem szelektálható típusú műanyagokat is.
  4. Mikor erre is fény derül egy véletlen folytán, na akkor már elkezdesz utána járni és a regionális hulladékkezelésnek megfelelően rájössz, sőt ledöbbensz, hogy a kommunális kukádban mennyi nem szelektálható műanyag kerül vissza, amit eddig lelkesen szelektáltál. Itt rájössz, hogy a szelektív szemetesed szó szerint és átvitt értelembe is hulladék, de meg is kapod rögtön a reményt:
  5. Nekilátsz a legnagyobb falatnak: csökkented – most már tényleg – a háztartásodba bekerülő műanyag mennyiségét.

#5 Szerinted itt a vége?

Biztos, hogy van vége, de az oda vezető út egyfajta nagyon fókuszált életmóddal jár. Én is alkalmazom azt, amit Kump Edinától olvastam és hallottam is már többször, mely szerint csak azt építsd be az életedbe, ami nem jár kényelmetlenséggel. Nagyon igaz és nagyon nehéz is, mert élem én az életemet, terelgetem közben a gyermekeimet, de hatok a Férjemre, aki inkább készen kapja a megszokni valókat, hiszen a háztartást együtt vezetjük, így az ő segítsége nélkül nem tartanánk itt. Úgy látom a hulladékmentesség lépései csakis egész háztartásra kivitelezhetőek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha egyedül dolgozol rajta, akkor hagyd is abba, de azt igen, hogy nagyobb türelem és megértés szükséges hozzá, mert erre senkit se lehet és nem is szabad kényszeríteni, mert akkor nem együtt éritek el a célt, és úgy valahogy azt mondom nincs is értelme.

Tegyünk meg annyi lépést, amennyit csak tudunk, hogy mindannyiunk egyéni munkálkodása összeálljon egy hatalmas egésszé. Utópisztikus, tudom, de ki határozza meg a jövőt, ha nem mi magunk?? 😉

Megosztás

Comments are closed.