Hacuka gyár #5 Fő-Mancs

Hacuka gyár #5 Fő-Mancs

Az első Mancs jelmez készítés és a hozzá vezető út összefoglalóját nem ismétlem meg nektek, arról itt olvashattok bővebben, de legyen annyi elég, hogy a narancs mancs jelmez után kezdődtek csak a kihívások, mert Alíz azt kérte, hogy hadd legyen Ryder farsangon. Mivel a jelmez elérhető közelségben nem volt adott, így befutott hozzám egy Jupcycle üzenet, hogy meg tudom-e csinálni.

Méret egyeztetés és Lelle egy újabb Mancs őrjárat rész megnézési szabotázsa közben egy nagyon kellemes információt tudtam meg: Mely szerint a 11. kerületben a Neszmélyi úti óvodába készül a kis jelmezem. Ez azért csigázott fel engem, mert ennek az óvodának a választott programja a környezettudatosságra nevelés. Mivel kíváncsi voltam, hogy ez mit is jelenthet bővebben, utána olvastam az oldalukon elérhető Pedagógia Programjukban és ezt találtam:

“Az óvoda mindkét épületéhez tartozó kertrészeken komposztládákat használunk a természetes hulladék /gyümölcshéj és a megmaradt gyümölcs/ újrahasznosításához. A komplex óvodai neveléshez hozzátartozik az udvarrendezés, folyamatos növényápolás, kiskert gondozása, állatok megfigyelése, valamint évszakokhoz kapcsolódó kerti munkák, gyűjtőmunkák. ”

Ezen kívül szelektíven folytatják a hulladékgyűjtést,  a papírt konkrétan a csoport szobában helyezik a gyermekek külön gyűjtőbe és az év során részt vesznek környezetvédelmi pályázaton és programon, mint például Az év madara rajzpályázat. Továbbá, ami számomra is fontos, hogy külön kérték a szülőktől, hogy ha lehet újrahasznosított legyen a farsangi jelmez is. 🙂

Elhihetitek milyen jó volt ezt megtudni, hiszen a környezettudatos nevelést születéstől szívja magába a gyermek az a példa alapján, amit lát, így a legjobb, ha az intézmény is ezt helyezi előtérbe, hiszen így a gyermeknek fel sem tűnik, hogy lenne esetleg más megoldás is, ez lesz számára a természetes.

No, de térjünk csak vissza a jelmezhez. 😉

Fő-Mancs mellény

Szóval a méret egyeztetés után egyenes út vezetett a tervezés, színhelyes anyag keresés és a szabás felé, melyben kis segédeim ismét lelkesen részt vettek, hiszen olló van a témában, és az csakis jó lehet. 😀

Ennél a jelmeznél próbálom úgy tálalni a dolgot, hogy bátran álljon neki akárki, mert hát ennél könnyebbet még sose csináltam, de ez nem fog menni… Mivel a jelmez több anyag csíkból áll össze, ezen felül eltérő színű a gallér,  az alj és, ha őszinte akarok lenni a váll szegély is, de azt én már nem tudtam időben és a megbeszélt munkába bele sűríteni.

Ezzel a felsorolással azt szeretném mondani, hogy nyugodtan álljon neki Bárki, de ne azzal számoljon, hogy két óra múlva már ebben fog cirkálni a boldog gyermek, mert arra még legalább kétszer annyit kell várnia. Ennek a nagy munka igénynek a legfőbb oka az eltérő anyagok össze dolgozása, hiszen ha nem foszló filc anyagból áll neki az ember, amit megvesz méterre a boltban, akkor tényleg csak egy szabás-varrás a feladat, de így, hogy az egyik rugalmas anyag a másik pamut vászon, így csöppet neccesebb volt, de le is írom nektek azokat a technikákat, amik nekem segítettek ezeket a problémákat áthidalni.

Gomblyuk

Mert gomblyuk evidensen csak ott van “gyárilag” ahol nem kellene és ott nincs, ahol pedig kellene, úgyhogy a kiszabott textilen elhelyezkedő gomblyukakat márpedig sűrű cikkcakk öltéssel össze kell varrni. Ugyanez a helyzet a lyukakkal, mert miért is ne lehetnének egy használt textilen lyukak? – De ez a probléma meg is van oldva. 😉

Rugalmas anyag vs vászon anyag

Ez egy hatalmas harc, mert persze a rugalmas anyagok mindig szebbek, jobbak és pont mindig van belőlük színben passzoló is, hiszen többen hordják, több is kerül hozzám belőle használtan, de sima háztartási varrógéppel, mint, ami nekem van, azzal nehezebb is vele dolgozni, de ez legyen az én problémám, nektek inkább csak a megoldást mutatom meg. 🙂

Szóval a piros anyag az pamut vászon volt, kellő tartással és merevséggel, azonban a türkiz ál-zseb az rugalmas anyagból volt kiszabva, így varrhattam így megy úgy, ahogy a nagy könyvekben meg van írva, de torzult, vissza fejtettem, újra varrtam, ismét torzult, úgyhogy az az alternatív megoldás lett a nyerő, hogy a kiszabott ál-zsebet alul és felül is be kellett vonnom egy csík vastag cellux-al, ami mondanom se kell, hogy ellenkezik a hulladékcsökkentő elveimmel, de egyszerűen a sima pausz papír nem volt megoldás jelenleg. Egy pont ide, egy pont oda a környezetvédelmi harcban. 🙁

Fény az éjszakában

Oh, el se mondom… Amikor a zsebbel sikeresen megharcoltam, akkor következett a technikai probléma: a Férjem egyetemi olvasó lámpája véglegesen életveszélyessé vált 2 gyermek mellett, úgy szétesett a talpa. Vennünk kellett egy újat, amihez nagyon szép reményeket fűzök, hogy ő is legalább 15 évet le fog szolgálni, ha nem többet, szóval fogadjátok szeretettel új esti társamat.

Még a ragasztó használata se gyorsít

Az utolsó csapást egy gyorsító vágyam okozta, mely szerint én már-már elengedtem volna a mancs címer elkészítését a jelmezen, mikor Férjem, mint egy bűntudat jelezte, hogy de hiszen az a része a jelmeznek, úgyhogy itt döntöttünk úgy, rendben, megcsinálom, de éjszaka révén, ragasztom a tappancsot a címerhez. No kár volt!! Ahogy száradt a ragasztó, úgy ütött át a fehér anyagon. A középső képen még látszik is, mert elfeledtük újra fotózni a végeredményt. Ugyanis éjszaka ide vagy oda, újra vágtam egy új tappancsot és kézzel varrhattam fel újra, mert vállalhatatlan lett volna az eredmény.

De minden jó, ha a vége jó, a végeredménnyel én is meg voltam elégedve és nagy örömömre a a végfelhasználó is. 🙂 A csomagolás ismét 100% újrahasznosítás eredménye, most a DM life book-omnak az ablakos doboza került sorra egy maradék textil szalaggal átkötve. 🙂

Nos, remélem nem vettem el mindenki kedvét az otthoni projektektől, de azt is érdemes látni, ha valami nem megy rögtön elsőre.

Megosztás

Comments are closed.