Egyszerűen pizsama – No neeem!

Egyszerűen pizsama – No neeem!

Megmutatom nektek, hogy mennyire egyszerű is tud lenni a ruhák körforgásban tartása, hogy kicsit mi is az a textil újrahasznosítás az én szememmel. Nem, nem, ez sajnos nem egy egzakt újrahasznosítós dolog, hiszen ezer ága létezik a póló fonalból alkotástól a pólóból készült cica fekhelyig, de én mégis azt a vonalat szeretem – és a Jupcycle keretein belül remélem kicsit képviselem is, – hogy egy-egy céltalan textilt újra aktív funkcióval lássunk el. Ennek az újjá alkotott funkciónak pedig nem kis dolog a feladata: az, hogy ne kelljen a környezetet terhelve legyártani egy teljesen új ruhadarabot. Nos, velem tartasz?

A kiindulópont:

Vegyük példának a címben szereplő kislány pizsama nadrágot, amit már nem szerettek volna tovább tartogatni, így hozzám kerülthetett. Édes volt, szép volt, de nekem rögtön beindultak a gondolataim az anyagával kapcsolatban: Hogy lehet flanel anyaga egy nyári térdig érő pizsamának? Persze éreztem én, hogy kellemesen puha, vékonyabb flanel, de kövezzenek meg, ez valahogy nekem nem állt össze. 🙂

Számomra is meglepő határozottsággal levágtam a szárait, mert, ha már nyári darab, akkor legyen igazán szellős. Tudtam, hogy azoknak a száraknak is találok hamar új funkciót. 😉

Most, hogy már a nadrág ‘száratlan’ lett nem is volt nehéz a dolgom, hogy újjá alkossam. A flanel hálás anyag, könnyen lehet háztartási varrógéppel is dolgozni vele, nem foszlik seperc alatt szálaira, így a sima cikk-cakk öltés is bosszankodás nélkül szépen eldolgozza a széleit. Emiatt javaslom is a varrással kísérletezőknek a kezdeti projektekhez, mert egy-egy kezdeti siker még akár az én sorsom felé is sodorhatja őket, hisz én se úgy születtem, hogy varrni szeretnék… 😀

Egy kis extra mindig kell:

Miután a szélek eldolgozásával végeztem és hozzá mértem a lányomhoz, aki akkor 74/80-as ruhákat hordott (átlagos 1 év körüli méret lehet) észre kellett vennem, hogy pont, de éppen hogy pont rövidebb lett, mint gondoltam volna. Nem ciki a pelus villantás ebben a korban, de azért direktbe elkövetve nem valami cuki, főleg, ha majd a későbbi években a már megnőtt Manók számon kérik a szülőkön a Világhálóra feltöltött villantós fotókat… Gondolva magunkra és a csemetékre, én inkább megtoldottam a szoknya alkát egy csík rugalmas csipke díszítéssel, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, mert szépen megtörte a kockás mintát és sokkalta csajosabb, utcaibb darab lett belőle így, mint pizsama nadrág korában volt.

 

 

Az a Valaki, akinek újra örömet okoz 🙂

Így készült el ez a könnyed kislány szoknya, aminek az új gazdájára se kellett sokat várnia, mert alighogy kitettem a Facebook oldalamra egy vásárt beharangozó fotót, máris jelezték felém, hogy olyan megtiszteltetés ér, hogy egy alig egy éves lányka legelső szülinapján márpedig ezt a szoknyát fogja hordani! Azóta se tértem magamhoz az örömtől!

 

Ééés a maradék?

Nem feledkeztem meg a levágott lábszárakról sem. 🙂 Az aljutat ugyancsak elszegve varrtam belőlük két csajos kincses zsákot (pontos méretekről a palettában informálódhatsz), ami könnyedén helyettesíti az ajándék csomagolót, a papír tasakokat vagy éppen a Mikulás zsákot, Húsvéti csomagot, de akár az adventi nagy csomagolást is ki lehet vele kerülni, ha minden nap ebben kapja a gyermek a meglepetést. Én pontosan ezt csináltam, a mi “Adventi Manónk” ebben a kicsit unisexebb tasakban hozta meg a napi meglepetéseket.

Mondanom se kell hatalmas volt az öröm akárhányszor elő került a lakásban  a kockás zsákocska. Az adventi vissza számlálás látványát pedig az ablakunkra ragasztott papír szalag karácsonyfa díszítése jelképezte, napi egy (vagy volt, hogy a túl nagy érdeklődés miatt 2-3 dísz) került fel rá, hogy Karácsony napjára már az ablakunk is díszben pompázzon.

És igen, a szemfülesebbek már le is olvashatták Lelle hátsó feléről, hogy vajon Én hol is állhatok a Jupcycle ranglétrán. 🙂 Igen, ő az egyik fele a vezetőségnek, aki keményen beosztja nekem, hogy mikor és mennyi ideig alkothatok számotokra. 🙂

 

Megosztás

Comments are closed.