Alkotó energia 2017

Alkotó energia 2017

Pályázatom története

Nem-nem, ez nem egy megkésett vissza tekintés a sok változást hozó, minden kezdetet magában foglaló elmúlt évre. Az Alkotó energia 2017 egy a Paksi atomerőmű által meghirdetett pályázat, melyet az Ahol gyerek lennék blog workshopján megismert kedves anyuka társam ajánlott a figyelmembe. – Ezúton is köszönet érte, mert segített találnom egy olyan varró projektet, amit enélkül valószínűleg halogatok még vagy 25 évig az unokáimnak. 🙂 No, azért nem, de azt biztos, hogy néha nagyon is szükség van a külső buzdításra.

 

A pályázat címe: Alkotó energia – már imádom!

2017. december 31-ig volt lehetőség pályázatot benyújtani a következő kategóriákban:
1. Bútorfelújítás, bútorfestés, bútorátalakítás
2. Bútor- és használati tárgy-készítés, funkcióváltás
3. Hulladék és maradék anyagok újrahasznosításával készült lakberendezési használati tárgyak és gyermekjátékok
4. DIY dekorációk és ajándéktárgyak

Érdemes a pályázathoz létre hozott pinterest board-jukat is nézegetni, mert ezekben a kategóriákban elég széles spektrumú újrahasznosítási ötleteket sikerült összegyűjteniük.

Mondanom se kell, amint megtudtam, hogy van ez a pályázat már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyik kategóriába nevezzek és persze, hogy melyik ötletemet valósítsam meg gyorsan a két ünnep között. – Mert nekem evidensen ezt is egy úgymond évadzáró Jupcycle projektként sikerült értelmeznem a karácsonyi hajrá levezetéseként, de még a szilveszteri határidő előtt becsusszanva.

A kiválasztott kategóriám a 3. Hulladék és maradék anyagok újrahasznosításával készült lakberendezési használati tárgyak és gyermekjátékok lettek, de szerintem ezzel Nektek nem okoztam meglepetést. 🙂 Azzal viszont lehet, hogy amit készítettem végül nem csupán lakberendezési tárgy lett és nem is csupán gyermekjáték, hanem kicsit ez, kicsit az, pont annyira, hogy biztos ne csak egy pamlagon heverő újrahasznosított kacatként végezze a sok-sok fajta textil.

 

Az alkotás folyamata

I. Tervezés

Bevallom, sose tudtam rajzolni, de a lelkesedésem mindig arra visz, hogy elhiggyem, ha én valamit lefirkantok a gyerekektől szerzett filcekkel a régi füzeteim üres oldalaira, akkor az olyan lesz, mint a filmbéli skiccek, hogy csak úgy szólnak. No a valóság ennél sokkalta kiábrándítóbb, de nem bánom, a lelkesedésem töretlen. 🙂

III. Szabás

Nos, akármilyenek is azok a rajzok, sokat segítenek mikor arra kerül a sor, hogy a rám “ruházott” megszámlálhatatlan használt textilből ki kell választani azokat, amik ténylegesen a részesei lehetnek egy-egy alkotásnak. Megsúgom, nem teljesen azok nyertek, amik a képen láthatóak, ebből is látszik, hogy ebben a varrós textil újrahasznosításban nem is érdemes olyan sok időt szánni a tervezésre, mert sokszor az anyagok maguk döntenek arról, hogy kimaradnának egy-egy dologból, mert varrás közben más sorsot találunk nekik. 🙂

IV. Varrás

A nyertes alapanyagok pedig… nem, még mindig nem a képen látható módon kerültek felvarrásra, de már majdnem. 🙂 Az biztos, hogy felhasználtam 1 db foltos gyermek pólót, 1 db foltos gyermek atlétát, 4 féle maradék textilt, egy fél farmer lábszárát és másik ruhákról megmentett gombokat. A belsejét egy eddig is henger párnaként funkcionált párnabelső adja majd ki, ami pedig ezen felül újként került bele, az 3 db patent és némi cérna. Egész jó arányú újrahasznosítás, nemde? 😉

V. Családi zsűrizés

Meg kell hagyni, ilyen versenyen szeretnék többször részt venni: az egész családból csakis-csakis én neveztem, úgyhogy a szigorú és olykor kegyetlenül őszinte zsűri döntése alapján benyújthattam a pályázatomat, mely a következőkben leírtakat tartalmazta.

 

Maga a pályázat

“Ez a mese párna fiam egyik szeretett diafilmje alapján készült, melyben a népes állat sereg egy esküvőre igyekszik eljutni a kisvonaton. Olyan design párnahuzatot szerettem volna, aminek nem csak dekorációs célja van, hanem 100%-ban részese a hétköznapoknak azzal, hogy a gyermekek bármikor bevonhatják a játékukba. A textilek eltérő tapintásúak, a vagonok dupla zsebként pakolhatóak, a címkék, pántok, gombok szabadon matathatóak.

Textil újrahasznosítóként az alapanyagon nem kellett gondolkodnom: természetes volt, hogy mások által nem hordható (foltos, szakadt) ruhákat, gyűjtött varrási maradékokat használok fel. Varrógépem – Édesanyám gépe – egy Naumann háztartási varrógép, mely ismét jó szolgálatot tett.

A legnehezebb szakasz a különböző minták és anyagok válogatása volt. Felhasználtam pólót, atlétát, polár maradékot, inget és máshonnan megmentett gombokat.

Az igazi hulladékcsökkentést abban látom, ha az anyagot úgy mentjük meg, hogy annak funkciót adunk, remélem ezt sikerült elérnem!”

Nos, mi a véleményetek?

Pontos méretekért kattints a palettára!

 

Megosztás

Comments are closed.